miért van az, h ha téged jobban szeretnek azt nehezen viseled el és mindig új utakat keresel az élet problémáinak megoldására? nem tudom, csak azt, hogy hiába keresek új utakat, akkor sem lesz jobb! a birtoklás vágya hajtja az embert létezésétől fogva, Rousseau szerint az egész ott lett elrontva, hogy egy ember kijelölte néhány cölöppel birtoka határait és ezzel megszületett a magántulajdon fogalma...de miért tekintjük a társunkat is magántulajdonnak? ezt sem tudom! csak azt, hogy attól, hogy vki vkit a társának tekint még nem egyenlő azzal, hogy birtokolja is! sőt!... az ember a társának nem kellene, hogy számadással tartozzon minden percéről, a munkában töltött idejéről, a hazafelé útról és a kádban olvasással töltött időről! mégis mindenki elvárja...még az is, aki egyébként nem szeret számot adni idejéről, várja, hogy a társa elmondja éppen hol van és mit csinál és kivel és miért!...nem is értem ezt az egészet...csupán sejteni vélem azt, hogy akkor terhes az időről való számadás, ha nem szeretjük a másikat! de akkor meg minek vele lenni? hát, mert nincs jobb? ez nem válasz és nem is megoldás a problémákra...csak sajnos félünk a magánytól és, hogy életünk hátralévő részét egyedül kell eltöltenünk egy könyvekkel berendezett szobában, ahol esetleg nem működik a konvektor...