Egy ismeretlen előadójú szám szövegében hangzott el a kifejezés: home/space. Idegennyelv lévén, és a zeneszám ismeretlensége miatt, maradnék a kétértelmű helyesírásnál. 
Már itt a legelején leszögezném, hogy nem a manapság oly divatos kivándorlás lenne ezen bejegyzés témája, sem a sci-fi!
  Változtatva helyet/teret, időt/időszámítást: megnézném a jurtalakókat és az orwelli falanszterben élőket is. Jöhet a közhely: kinek, mi az otthon? És hol az űr a történetben!
Költözve - rövid életem során - eddig sokat, nagyképűen ugyan, de ismét megállapíthatom mennyire nem fontos a tárgyi környezet. Erre csak akkor jön rá az ember, ha ideig, óráig nélkülöznie kell holmija egy részét. majd ezeket visszakapva jön rá, hogy: Jééé, ez is megvan!, illetve, hogy: Minek is? Be kell látni, ahogy egy régi mondás tartja és a vallások többsége, nem szabad hosszútávra berendezkednünk, valóban csak átutazók vagyunk. Bizonyára mindemellett, mindenki vágyakozik saját, szépen, értékekkel berendezett otthonra. (Az IKEA vajon erre késztet?) Félreértés ne essék, nem a gyökértelenségre és a "hajléktalanságra" teszem a voksom, de jó lenne kicsit felébredni, hogy mi is az igazán fontos.
Érthetem az otthonom alatt a munkahelyemet is. Hiszen az emberek nagy része itt tölti napjai nagy részét. Gondoljuk csak végig, egyik munkahelyről mit viszünk a másikra? Mellőzve a felmondás, kirúgás tényét, ne a keserűség szóljon belőlünk! 
Nem is beszélve a gyűjtögetők betegségéről a Messie-szindrómáról!
Az űr a történetben nem más, mint mi magunk, illetve a társadalmi elvárások miatt érzett hiány.
Ne értékeljük/becsüljük le magunkat! Ne éljünk a tárgyak fogságában!
  Stílusosan egy Tandori-idézettel zárnék, az Egy talált tárgy megtisztítása c. kötetből, merthogy ez is Egy damaszkuszi út:
"Most, mikor ugyanúgy, mint mindig, legfőbb ideje, hogy."

"Sok mindent kérhetnék, én azt kérem..." Van, aki költözni akar. És van, aki férjhez akar menni. Vannak, akik jönnek, érthetetlen, hogy miért. És vannak, akik mennek, mennének, el... leginkább az életünkből.

-ha már saját lakása van az embernek, akkor rendeltetésszerű a bőrhibák megjelenése?

-és egy bizonyos kor után kötelező a sebész látogatása?

"Ha elhúzódnék magamtól, hogy jobban hiányozzak nekem, és felismerném azt, aki mindig is voltam; és örülnék, hogy szerethetem. De akarnám-e kétszer vagy százszor újra, csak a rácsodálkozás miatt és teremtenék-e kettőt az egyből hét nap alatt? Legyen-e kezdet? Miért ne?" (Jack Jack)

"Szaródik el magától, baszódik el,
és én nézhetem veled,
milyen jó nekem,
az életem, nélkülem."(K.H.J./Kauk.: Szaródik)

amikor tudod, h nincs jövője az egésznek és kezd eleged lenni

eddig évek kellettek, h rájöjj: baj van

aztán félév

most már csak hónapok

örülne ennek annak, de semmit nem tesz érte - érzés szállja meg az ember szívét

ha kell vmit tenni, mintha fájna, de megteszi

nekem nem kell többé segítség senkitől

én fizetek minden szolgáltatásért

és ha szerelemért is kell, hát akkor egyedül halok meg

de nem leszek szex-rabszolga

most hazafelé a buszmegállóban egy férfire lettem figyelmes, hogyan próbál a megálló padjára felmászni a földről. sajnos ezen a téren megszokott látvány. az említésre méltó különlegességét az okozta, hogy jobb lábfején nem voltak ujjak és a bal lábfején is csak hiányosan. még erre is azt mondja az ember, hogy nyár van, jó idő, levette a cipőjét szerencsétlen. de, hogy éppen vérzett is néhány csonkja, az vmi elképesztő látvány. és persze senki semmit nem tett, mert részeg, talán még etnikumhoz tartozó is...nem vagyok rá büszke, de magam sem tettem semmi...magyarázkodhatnék, hogy féltem odamenni, de felesleges. a múlt héten hasonló esetet láttam egy színház előtt. ahol a ház lakói kihívták a mentőket, szemben volt a rendőrség is, de a férfi nem engedte, hogy ellássák. akkor hogyan segítsünk?

milyen elszomorító érzés, hogy két hete még szánalommal tekintettem arra a lányra egy étteremben, aki egyedül fogyasztotta estebédjét...ma pedig magam tettem ugyanezt!

"Unom már a sok szappanoperát!"

már tegnap rájöttem, hogy megbántam!

csak arra az esetre, ha elfelejteném:

-április 10-én leszünk egy évesek!!!

bolcsi szülcsi napcsit blogcsi! :DDD

de komolyan, azért ez súlyos

azóta sem változott a helyzet - bár az ly-t lassan kivonják a forgalomból  - két végéről égetem a gyertyát...

Monológ:

jaj

úgy megkívántam a melegszendvicset

de már mostam fogat

úgyhogy inkább jól megeszem egy C-vitamint

és iszom rá egy Calcium pezsgőtablettát...

:D

megint a hűség kérdését megkérdőjelező kérdések merültek fel

nem tudom meddig miért, de nehéz így elviselni

nem vagyunk már olyan fiatalok, akik dafke-k, hanem már elgondolkozunk azon mit miért mondanak, mégha nem is fogadjuk meg mindig a tanácsokat - pláne ha minket osztenek le, hogy na "ne te adjál nekem tanácsot jó!?", mikor csak jót akartál...

tény barátokat nem cserélünk le párkapcsolatért, aki már egyszer nagyon megégett az tudja és tartja magát ehhez...2010.03.02. bkv bérlet vásárlás napján jegyzem eme sorokat - azért fontos ezt megjegyezni, mert kiváncsi vagyok a saját számból mennyire csinálok segget és mikor jön az a rózsaszín felhő, ami megint nem láttatja majd a problémákat, és behódolóvá tesz és mindent elfeledtet, amire addig esküdözve azt mondtam, hogy nem, nem, még egy ilyen hibát nem követek el, időben láthatóak a jelek, csak oda kell figyleni rájuk...

azt mondják, bizots lesz még nagy csalódás után is szerelmes az ember... bevallom, hogy én ebben már nem hiszek, de legyen így...kívánom mindenkinek...

mindenkitől megkaptam, h én vagyok a hülye...

köszönöm..

mostmég nem látom, h miért, de mindig utólag okos az ember

egyrészt házi nyúlra nem lövünk

másrészt milyen kurva lehet az, akivel csak éjszaka talákozol és dugni szoktatok?

- nehéz ezt helyesen érteni, igazából a kurva szóval van itt a probléma, amit jelen esetben barátnő, kedves értelemben használtam -

csak a kedves barátok azt az aprócska tényt felejtik el, hogy pont, hogy miattuk nem lehet nyilvánosságra hozni a dolgot...

fasza

a pap szépen és hosszan beszélt,

az eső pedig csak egyre jobban esett,

a távolból hallani lehetett egy elsuhanó vonat zaját,

akkor tudtam, hogy most végleg elvitték a lelkét!

aztán csak a göröngyök kopogtak hangosan...

két dolog is van:

1. a régi új nóta:

próbálod a másikat nem keresni, hogy megnyugodjon, hogy később békével szemlélhessétek az eltelt időszakot..erre mit kapsz cserébe? hogy te vagy a hülye, szar, szemét...meg, hogy mit keménykedsz itt?

elmondanám tehát, hogy nem keménykedek - bár a pszichológusok ezt nevezik önvédelmi mechanizmusnak - tényleg jól vagyok, csak ezt nem merem megmondani, mert csak még szarabbul esne a másiknak! ez olyan kurva nagy baj, hogy próbálok - a történtek ellenére - kedvesen hozzászólni a másikhoz? ja hát akkor én kérek elnézését, bocsánat! akinek nem inge, ne vegye magára...akinek nincs szüksége emberekre, barátokra, az haldoklik egyedül, csak még nem vette észre, csak az abaj ezzel, hogy mire észre veszi már kurva késő lesz...

2. fülbemászó

no nem dallam, hanem az az érzés, mikor, a füledbe ültetnek egy bogarat és az az agyad minden egyes zugát átjárja, mit sem sejtve arról, hogy ezzel micsoda kárt tesz benne!

mit sem tudva jelenlegi magánéletedről közlik - egy kedves ismerős - hogy szerintük a párod (aki egy újdonsága az életedben és még nem hozakodtál vele elő) egy másikat, ha tehetné, jól leápolna - idézet vége - na most erre te, azt a napot, mikor ezt megtudtad, a munkahelyeden egy idegroncsként töltötted, hogy az új kapcsoaltod máris kudarcba fullt?

nem vagyok híve a féltékenykedésnek, amíg mellettem alszik el a kedves, addig nem izgatom magam - bár volt már rá példa, sajnos, hogy ez nem elegendő - addig bízom a másikban, míg ennek ellenkezőjét nem bizonyítja maga, tette, akármi...tényleg velem van a baj? ennyire naív lennék?

így is álltam hozzá mindeddig - a kedves baráti megjegyzésig - ehhez az új kapcsolathoz, dehát most jött a bogár... szaladgált körbe körbe körbe körbe...végigrágódtam, megint csak oda jutottam, hogy nincs miért aggódni, meg kell nyugodni, ha nem tetszik vmi, majd szólnak...de biztos ez? én is mindig időben szóltam vajon?

és ha átverés van a dologban, akkor majd a maga lelkiismeretével magának kell elszámolnia, ha jó Istenke meg egyszer majd a nagy kapuban felemlegeti, megint csak magának kell magyarázkodnia...ez Szentírás...átbasztak? szarul esik? sebaj! (ez nem egyenlő a leszarommal - ezt hangsúlyoznám!!!) ha van annyi esze, úgyis rájön, hogy hiba volt, nem őszintének lenni, ha meg nem gondolkodik el rajta, és nem veszi észre mit tett - nem is a másiknak, hanem magának - akkor meg úgyis kurva mindegy!

csúnya dolgok ezek és hosszú ideje bántanak, a megoldást nem ismerem, csak azt tudom, hogy a rendkívüli nyugalmam sokat segít, amin mások megbotránkoznak :) és azt is tudom, hogy nem lehet ennyire önzetlennek lenni és tény, hogy nem is vagyok az mert az új kapcsolat kezdetéről nem is írtam egy sort sem, mert nem is volt az olyan ártatlan történet...innentől fogva meg mit várok el akkor másoktól? legalább annyit, hogy időben szólnak, ha vmi nem stimmel, ennyit én is megteszek, aztán mindig szívok a következmények miatt!

most pedig mehetek temetésre...

remek nap ez a mai :(

Mindig ezzel áll neki az ember, aztán úgyis rájön, hogy semmi értelme - pedig tényleg igyekszem pozitívan hozzáállni a dolgokhoz -, mert például a munkahely ugyanaz, a lakhely ugyanaz, a szerető ugyanaz... Ebben az esetben azonban kicsit sántít a dolog: lakhely hamarosan változik, szertő cserélődött...újnak újak, de ez lenne egy új élet? Hát, nem tudom...Nehezebb lesz, legalábbis most úgy tűnik. Megszokott embereket elhagyni, hogy végre a saját lábadra állj és, hogy a kis szerelmi kalandjaidnak végre olyan fészke legyen, ahova akár minden este mást fogadhatsz..elég aljas dolog; mindezt azzal a címszóval, hogy "ideje a saját lábamra állnom"!

nagyon sokszor megfogadtam már, hogy az ünnepeket külföldön töltöm, mindenkitől távol, ha kell egyedül, de ezt ne kelljen végigcsinálnom, mert így semmi értelme az ünnepnek...így nem ünnep, így csak szenvedés, nem Krisztuséhoz hasonlítható, de elég szar...most a születését ünnepeljük, nem a halálát és a húsvét vmivel talán másabb, lazább...soha nem felejtem el, amit egyszer egy kedves és számomra fontos ember mondott: tudod egyedül, a karácsony a legrosszabb...igaza lehet...

miért kell nekem elviselnem mindenkit, akit nem akarok? csak azért, h az év többi napján béke legyen és ne kelljen egész évben azért cirkuszolni,m h mi volt karácsonykor?

nekem ehhez nincs kedvem

uh jövőre, akárhol leszek és akárkivel, de semmiképp sem így és itt, mint most!

utálom a karácsonyt, mert nem volt olyan életem, h megszerethettem volna!

megvolt a mai bőgés is, uh sokkkal rosszabb már nem lehet, még ha a vendégeim összevesznek - pedig először találkoznak - akkor esetleg lehet szarabb...

hát köszi Jézuska és minden angyalok, nagyobb kibaszást nem tudtok?

If you find yourself in love with a person who does not love you, be gentle with yourself. There is nothing wrong with you. Love just didn't choose to rest in the other person's heart.

Don't say "yes" if you want to say "no". Don't say "maybe" if you want to say "never". You can't hurt people with your decisions. We always want to please, but at the end we are hurting ourselves; it took me a lot of time to learn how to say "no", but I finally managed

"...

csak a nő képes táplálni magában a mindenestül megalapozatlan reményt, és hívogatni minket a kétséges jövőbe, amelyben a nők híján már rég nem hinnénk

Rubens így gondolja: az arc minden bizonnyal azért szép, mert gondolkozást tükröz, míg a nevetés pillanatában az ember nem gondolkozik. De vajon igaz ez? Vajon nem a komikumot felfedezőő gondolat villanása a nevetés?

Egy híres fotóművész kiállításán Rubens láttt egy fényképet, melyen egy véres arcú ember tápászkodott a járdáról. Felejthetetlen, rejtélyes fénykép! Ki volt ez az ember? Mi történt vele? Valószínűleg jelentéktelen utcai baleset: egy botlás, egy zuhanás, és a fényképész senki által nem feltételezett jelenléte.

az emlékezet nem filmez, az emlékezet fényképez.

Sötétség nyitott szemmel. Világosság nyitott szemmel. Világosság csukott szemmel. Az éélet számlapja.

Az élet tele van epizóddal, mint lószőrrel a matrac, de a költő (Arisztotelész szerint) nem kárpitos, és gondosan el kell távolítania a tomítést a cselekményből, jóllehet a valós élet csak ilyen tömítésből áll.

Vagy ezek a nagy tehetségek mind félrehúzódnak, elvonulnak, hogy úgy mondjam, a történelem kolostorába, tele kozmikus csalódással amiatt, hogy rosszkor születtek, nem abban a korban amely az övék, nem azon a számlapon, amelynek az ideje az ő idejük?

Az ember élete mindig ugyanabból az anyagból, ugyanabból a téglából, ugyanazokból a gondokból épül újra, és amit az első pillanatban "új életnek" tekint, arról csakhamar kiderül, hogy pusztán variációja a előző életnek.

A horoszkóp órára hasonlít, és az óra a mulandóság iskolája...

"Ilyenkor mondta is magának, az ember legokosabb testrésze a segge. A száj nem azt mondja, amit szeretnénk, A szem nem azt látja, ami történik. A fül nem a fontosat hallja. A gondolat nem a tudást segíti, hanem a félreértéseket szaporítja, ám a ...segg nem ad mást, mint szart, és mindig csak szart, ezért a seggünk a legmegbízhatóbb tagunk! A segg nem hazudik, mint a szem, az orr, vagy a fül, vagy a szív!"

az egy dolog, hogy vmi ismertet feladsz az ismeretlenért...mert nehezen vállalod, de megteszed...előbb vagy utóbb, az megint más kérdés...de, hogy az ismeretlennel már az elején problémák legyenek? azért az durva! dehát ez lenne az internetvilág, amikor a személyes kommunikáció már lassan a múlté, és én is ide írok, ahelyett, hogy naplót írnék a két kezemmel... - de azt megint más okok miatt - soha nem fogom tenni többé...

tehát az ismeretlen, problémás, már az elején...mi lesz később? annyi ember veszi körül, hogy nem tudom elég erős vagyok-e ehhez!? el tudom-e viselni azt a tudatot, hogy negyven évesen, majd fiatalabb után kutat...pedig eddig azt hittem én vagyok a szabadgondolkodású...de lassan rájövök, hogy konzerv vagyok!...eddig én gondoltam azt, hogy szabadabban kell értelmezni a  világ dolgait, de amikor már nem a saját kényünk-kedvünk szerint mennek ezek a "világdolgai", máris elillan a bátorság a szabadabb életvitel megvalósításától... tudom, hogy semmire sincs semmi biztosíték...hát erre akkor miért lenne?...csak amíg nem tiéd vmi...addig olyan egyszerűnek és szépnek tűnik!

Amúgy is éppen tavasz volt, és az orgona virágzott, mikor egy szép napon bevitték a szanatóriumba; ott aztután néhány fájdalmas óra elteltével kicsusszant belőle az ifjú költő a világ bepiszkolódott lepedőjére...

De ahogy a szeme sarkából a szavait nézte, ezeket a megkövült, megmerevedett szavakat, amelyek túlélik őt magát is, megrészegült; úgy érezte, hogy magamagával van körülvéve, hogy megsokszorozódott, hogy vele van tele az egész szoba, az egész ház...

A folyó mentén sétált; időnként lehunyta szemét, és feltette magának a kérdést, hogy vajon létezik-e folyó akkor is, amikor a szeme csukva van. Természetesen valahányszor kinyitotta a szemét, a folyó ugyanúgy hömpölygött, mint annak előtte, de a különös az volt az egészben, hogy Jaromilnek ez egyáltalán nem volt bizonyítéka arra, hogy akkor is ott volt, amikor ő épp nem látta...

"Félrevert harang a szív most: a csodálatos szavakat kongatja folytonosan, és utána egyik estétől a másikig ismétli minden, minden...Éjjel a sötétség kiáltja, reggel a fák levelei suttogják, a hallgatag bércek hangot adnak, a föld párázata azt sóhatja a füveknek, meg a felforrt demikát is erről zúg a pattogó tűzhelyen...mindig...mindig"

miért van az, h egy bizonyos körbe, ahol semmivel sem vagy kevesebb a többieknél, te mégis azt érzed, h semmibe vesznek?

hát van ilyen, akkor meg előbb-utóbb lépj, hogy neki ne legyen szarabb...

na most akkor ugye, ugye...hogy is van ez? van vkim, mert jobb nincs, egyelőre? semmi kedvem vele lenni, de hát vki mégis kell! korból fakadóan mindig kell vki az ember mellé? később sem lesz ez másképp! ölelés kell, szeretet, néhány kedves szó, testi-lelki kapcsolat...szinte mindegy kitől és ezért szomorú ez az egész! nem azért vagyok vele, mert az ő személye értékes számomra és fontos, hanem, mert éppen ő akadt a horgomra, de lehetne bárki más is, aki megölel...? igazából csak veszekedés van vele, mert arra hajtok, hogy ő dobjon ki és ne nekem kelljen kínos jeleneteket megrendezni? csak mégis mi az, ami mellette tart? sex? lehet! külső? lehet! igazából saját magamnak is be kell valljam, ogy eddig soha senki nem fogadott el teljes valómban, de ő most igen! mégsem értékelem! van egy másik? van is meg nincs is, de az is minek? mert ő sincs igazából! ott is csak az újdonsága ereje hajt, hiába tudom, hogy minden csoda három napig tart...a mesebeli hármas szám...tudtam, hogy 3 hónap után menekülni fogok és ez lett! lehet, hogy saját magamat predesztináltam erre a sorsra és nem tudatosan, de direkt hagytam nyitott kaput a másik "lehetőség" számára, de így alakult, nem tudok szerelmes lenni, hiába akarom, nem megy...elképzelek vmit, amilyen talán soha többé nem tudok lenni, mint bohókás ifjú koromban! és ha az a másik, akit szinte nem is ismerek, nem is érintettem, most megkérné a kezem...azt hiszem igent mondanék! (csak ne lenne hányingerem saját magamtól!)

miért van az, h ha téged jobban szeretnek azt nehezen viseled el és mindig új utakat keresel az élet problémáinak megoldására? nem tudom, csak azt, hogy hiába keresek új utakat, akkor sem lesz jobb! a birtoklás vágya hajtja az embert létezésétől fogva, Rousseau szerint az egész ott lett elrontva, hogy egy ember kijelölte néhány cölöppel birtoka határait és ezzel megszületett a magántulajdon fogalma...de miért tekintjük a társunkat is magántulajdonnak? ezt sem tudom! csak azt, hogy attól, hogy vki vkit a társának tekint még nem egyenlő azzal, hogy birtokolja is! sőt!... az ember a társának nem kellene, hogy számadással tartozzon minden percéről, a munkában töltött idejéről, a hazafelé útról és a kádban olvasással töltött időről! mégis mindenki elvárja...még az is, aki egyébként nem szeret számot adni idejéről, várja, hogy a társa elmondja éppen hol van és mit csinál és kivel és miért!...nem is értem ezt az egészet...csupán sejteni vélem azt, hogy akkor terhes az időről való számadás, ha nem szeretjük a másikat! de akkor meg minek vele lenni? hát, mert nincs jobb? ez nem válasz és nem is megoldás a problémákra...csak sajnos félünk a magánytól és, hogy életünk hátralévő részét egyedül kell eltöltenünk egy könyvekkel berendezett szobában, ahol esetleg nem működik a konvektor...

"Itt megállt az idő. Máshol peregtek a percek...az órák kiléptek csillagketreceikből...Nehéz jónak maradni egy nehéz nap után......nincs semmi titkom. Átlátszó vagyok, mint az üveg - épp ezért miként képzelheted, hogy te látsz engem?... Az a ránc ami előbukkan, soha nem megy vissza. Az az ősz, ami veled hullik, a hajszálvékony titka lett... a padlón sárga tócsákban foszforeszkáltak az emlékeim... mintha minden cselekedetünk utolsó lenne az életben, mintha minden leírott mondatunk után a halál tenne pontot."

"Életünk akkor ér véget, amikor az igazán fontos dolgokról hallgatni kezdünk." - Martin Luther King
"A különbség aközött, amit teszünk és amire képesek vagyunk, elég lenne a világ legtöbb problémájának megoldásához." - M.K. Gandhi
"Az erőszakmentesség nem a gyávák menedéke, hanem a bátrak legfőbb fegyvere." - M.K. Gandhi
 

Ritkán fordul elő, hogy meg kell menteni vki életét. Legtöbbször elég, ha kis dolgokban segítesz és néha az élet nagyobb ajándékot ad: megengedi, hog új életet kezdj vagy újabb esélyt kapsz vkitől....Lehet, hogy a megtett gesztus csupán egy semmiség.

Ha a szerelmet konzervdobozban mérnék...megkérdeznék a boltban: Mennyit adhatok?...akkor nyitnám ki, amikor akarom?

"A fákra felfutott a szürkület.
Lengett a lomb között, majd este lett.
Tested fölé göröngyöt sírt a föld,
hervadó koszorúkat az ország,
s mi élünk itt tovább, - de nélküled."

(Radnóti Miklós)

"Éltem, de élni mindig élhetetlen voltam és
előre tudtam, eltemetnek végül itt,
s hogy évre év rakódik, rögre rög és kőre kő,
hogy lenn a test megárad és a férges, hűs
sötétben fázik majd a csont is meztelen.
Hogy fenn a művemen motoz a surrogó idő,
s mélyebbre süppedek le majd a föld alatt,
mind tudtam én. De mondd, a mű, - az megmaradt?"

(Radnóti Miklós: Hajnaltól éjfélig - részlet)

"Az a ránc ami előbukkan, soha nem megy vissza,
Az az ősz, ami veled hullik, a hajszálvékony titka lett."

(Kaukázus: Rézcső)

"A saját csak annak a biztosítéka, hogy bármikor." (Bartis Attila)

"Osztódom én, osztódol te:

 só vagy az én kenyeremben,

mosoly vagy a bajszomon,

könny vagyok a két szemedben."

(Kányádi Sándor)

„Mi volt a démon, ami Adyt asszonytól asszonyig űzte […]? Az, hogy Ady tulajdonképpen nem tudott szeretni. Minden asszonyt szeretett, de sosem szerette azt az asszonyt, akit éppen szeretett. Mindig csak önmagát szerette, asszonyokban tükröződve; az asszony szerelme csak az önszeretet formája volt.” (Szerb Antal)

"Az igazi felfedezőúthoz nem más tájakra van szükség, hanem új szemre." (Marcel Proust)

"A szerelemben nincs nyugalom, mert az, amit elértünk, csak egy újabb kiindulópont ahhoz, hogy még többre vágyódjunk." (Marcel Proust)