két dolog is van:

1. a régi új nóta:

próbálod a másikat nem keresni, hogy megnyugodjon, hogy később békével szemlélhessétek az eltelt időszakot..erre mit kapsz cserébe? hogy te vagy a hülye, szar, szemét...meg, hogy mit keménykedsz itt?

elmondanám tehát, hogy nem keménykedek - bár a pszichológusok ezt nevezik önvédelmi mechanizmusnak - tényleg jól vagyok, csak ezt nem merem megmondani, mert csak még szarabbul esne a másiknak! ez olyan kurva nagy baj, hogy próbálok - a történtek ellenére - kedvesen hozzászólni a másikhoz? ja hát akkor én kérek elnézését, bocsánat! akinek nem inge, ne vegye magára...akinek nincs szüksége emberekre, barátokra, az haldoklik egyedül, csak még nem vette észre, csak az abaj ezzel, hogy mire észre veszi már kurva késő lesz...

2. fülbemászó

no nem dallam, hanem az az érzés, mikor, a füledbe ültetnek egy bogarat és az az agyad minden egyes zugát átjárja, mit sem sejtve arról, hogy ezzel micsoda kárt tesz benne!

mit sem tudva jelenlegi magánéletedről közlik - egy kedves ismerős - hogy szerintük a párod (aki egy újdonsága az életedben és még nem hozakodtál vele elő) egy másikat, ha tehetné, jól leápolna - idézet vége - na most erre te, azt a napot, mikor ezt megtudtad, a munkahelyeden egy idegroncsként töltötted, hogy az új kapcsoaltod máris kudarcba fullt?

nem vagyok híve a féltékenykedésnek, amíg mellettem alszik el a kedves, addig nem izgatom magam - bár volt már rá példa, sajnos, hogy ez nem elegendő - addig bízom a másikban, míg ennek ellenkezőjét nem bizonyítja maga, tette, akármi...tényleg velem van a baj? ennyire naív lennék?

így is álltam hozzá mindeddig - a kedves baráti megjegyzésig - ehhez az új kapcsolathoz, dehát most jött a bogár... szaladgált körbe körbe körbe körbe...végigrágódtam, megint csak oda jutottam, hogy nincs miért aggódni, meg kell nyugodni, ha nem tetszik vmi, majd szólnak...de biztos ez? én is mindig időben szóltam vajon?

és ha átverés van a dologban, akkor majd a maga lelkiismeretével magának kell elszámolnia, ha jó Istenke meg egyszer majd a nagy kapuban felemlegeti, megint csak magának kell magyarázkodnia...ez Szentírás...átbasztak? szarul esik? sebaj! (ez nem egyenlő a leszarommal - ezt hangsúlyoznám!!!) ha van annyi esze, úgyis rájön, hogy hiba volt, nem őszintének lenni, ha meg nem gondolkodik el rajta, és nem veszi észre mit tett - nem is a másiknak, hanem magának - akkor meg úgyis kurva mindegy!

csúnya dolgok ezek és hosszú ideje bántanak, a megoldást nem ismerem, csak azt tudom, hogy a rendkívüli nyugalmam sokat segít, amin mások megbotránkoznak :) és azt is tudom, hogy nem lehet ennyire önzetlennek lenni és tény, hogy nem is vagyok az mert az új kapcsolat kezdetéről nem is írtam egy sort sem, mert nem is volt az olyan ártatlan történet...innentől fogva meg mit várok el akkor másoktól? legalább annyit, hogy időben szólnak, ha vmi nem stimmel, ennyit én is megteszek, aztán mindig szívok a következmények miatt!

most pedig mehetek temetésre...

remek nap ez a mai :(