Egy ismeretlen előadójú szám szövegében hangzott el a kifejezés: home/space. Idegennyelv lévén, és a zeneszám ismeretlensége miatt, maradnék a kétértelmű helyesírásnál. 
Már itt a legelején leszögezném, hogy nem a manapság oly divatos kivándorlás lenne ezen bejegyzés témája, sem a sci-fi!
  Változtatva helyet/teret, időt/időszámítást: megnézném a jurtalakókat és az orwelli falanszterben élőket is. Jöhet a közhely: kinek, mi az otthon? És hol az űr a történetben!
Költözve - rövid életem során - eddig sokat, nagyképűen ugyan, de ismét megállapíthatom mennyire nem fontos a tárgyi környezet. Erre csak akkor jön rá az ember, ha ideig, óráig nélkülöznie kell holmija egy részét. majd ezeket visszakapva jön rá, hogy: Jééé, ez is megvan!, illetve, hogy: Minek is? Be kell látni, ahogy egy régi mondás tartja és a vallások többsége, nem szabad hosszútávra berendezkednünk, valóban csak átutazók vagyunk. Bizonyára mindemellett, mindenki vágyakozik saját, szépen, értékekkel berendezett otthonra. (Az IKEA vajon erre késztet?) Félreértés ne essék, nem a gyökértelenségre és a "hajléktalanságra" teszem a voksom, de jó lenne kicsit felébredni, hogy mi is az igazán fontos.
Érthetem az otthonom alatt a munkahelyemet is. Hiszen az emberek nagy része itt tölti napjai nagy részét. Gondoljuk csak végig, egyik munkahelyről mit viszünk a másikra? Mellőzve a felmondás, kirúgás tényét, ne a keserűség szóljon belőlünk! 
Nem is beszélve a gyűjtögetők betegségéről a Messie-szindrómáról!
Az űr a történetben nem más, mint mi magunk, illetve a társadalmi elvárások miatt érzett hiány.
Ne értékeljük/becsüljük le magunkat! Ne éljünk a tárgyak fogságában!
  Stílusosan egy Tandori-idézettel zárnék, az Egy talált tárgy megtisztítása c. kötetből, merthogy ez is Egy damaszkuszi út:
"Most, mikor ugyanúgy, mint mindig, legfőbb ideje, hogy."