Mindig ezzel áll neki az ember, aztán úgyis rájön, hogy semmi értelme - pedig tényleg igyekszem pozitívan hozzáállni a dolgokhoz -, mert például a munkahely ugyanaz, a lakhely ugyanaz, a szerető ugyanaz... Ebben az esetben azonban kicsit sántít a dolog: lakhely hamarosan változik, szertő cserélődött...újnak újak, de ez lenne egy új élet? Hát, nem tudom...Nehezebb lesz, legalábbis most úgy tűnik. Megszokott embereket elhagyni, hogy végre a saját lábadra állj és, hogy a kis szerelmi kalandjaidnak végre olyan fészke legyen, ahova akár minden este mást fogadhatsz..elég aljas dolog; mindezt azzal a címszóval, hogy "ideje a saját lábamra állnom"!