"...

csak a nő képes táplálni magában a mindenestül megalapozatlan reményt, és hívogatni minket a kétséges jövőbe, amelyben a nők híján már rég nem hinnénk

Rubens így gondolja: az arc minden bizonnyal azért szép, mert gondolkozást tükröz, míg a nevetés pillanatában az ember nem gondolkozik. De vajon igaz ez? Vajon nem a komikumot felfedezőő gondolat villanása a nevetés?

Egy híres fotóművész kiállításán Rubens láttt egy fényképet, melyen egy véres arcú ember tápászkodott a járdáról. Felejthetetlen, rejtélyes fénykép! Ki volt ez az ember? Mi történt vele? Valószínűleg jelentéktelen utcai baleset: egy botlás, egy zuhanás, és a fényképész senki által nem feltételezett jelenléte.

az emlékezet nem filmez, az emlékezet fényképez.

Sötétség nyitott szemmel. Világosság nyitott szemmel. Világosság csukott szemmel. Az éélet számlapja.

Az élet tele van epizóddal, mint lószőrrel a matrac, de a költő (Arisztotelész szerint) nem kárpitos, és gondosan el kell távolítania a tomítést a cselekményből, jóllehet a valós élet csak ilyen tömítésből áll.

Vagy ezek a nagy tehetségek mind félrehúzódnak, elvonulnak, hogy úgy mondjam, a történelem kolostorába, tele kozmikus csalódással amiatt, hogy rosszkor születtek, nem abban a korban amely az övék, nem azon a számlapon, amelynek az ideje az ő idejük?

Az ember élete mindig ugyanabból az anyagból, ugyanabból a téglából, ugyanazokból a gondokból épül újra, és amit az első pillanatban "új életnek" tekint, arról csakhamar kiderül, hogy pusztán variációja a előző életnek.

A horoszkóp órára hasonlít, és az óra a mulandóság iskolája...