„Mi volt a démon, ami Adyt asszonytól asszonyig űzte […]? Az, hogy Ady tulajdonképpen nem tudott szeretni. Minden asszonyt szeretett, de sosem szerette azt az asszonyt, akit éppen szeretett. Mindig csak önmagát szerette, asszonyokban tükröződve; az asszony szerelme csak az önszeretet formája volt.” (Szerb Antal)
