Sándor
olyan srác volt, aki tényleg meg tudott őrjíteni. Mindig jókedvű
volt és mindig tudott valami pozitívat mondani.. Ha valaki megkérdezte,
hogy, hogyvan, azt válaszolta:
- Ha jobban lennék, kettő lenne
belőlem.
Született optimista volt. Ha valamelyik ismerősének rossz napja
volt, Sándor azt mondta neki, hogy a helyzet pozitív oldalát kell
néznie.
Annyira kíváncsivá tett a természete, hogy egy nap odamentem
hozzá és azt mondtam:
- Ezt egyszerűen nem értem. Nem gondolkozhatsz mindig pozitívan. Hogy
csinálod ezt?
Sándor azt válaszolta:
- Ha reggel felkelek, azt mondom magamnak: Két lehetőséged
van. Választhatsz, hogy jó- vagy rosszkedvű akarsz-e lenni.
Minden alkalommal,ha történik valami, magam választhatok, hogy
elszenvedője legyek a helyzetnek, vagy tanuljak belőle. Minden alkalommal, ha
odajön valaki hozzám, hogy panaszkodjon, Elfogadhatom a panaszkodását
vagy felhívhatom a figyelmét az élet szépségeire. Én a pozitív
oldalt választottam.
- Jó, rendben, de ez nem olyan egyszerű. szóltam
közbe.
- De, egyszerű. - mondta Sándor , az élet csupa választási
lehetőségből áll. Te döntöd el, hogyan reagálsz a különböző
helyzetekben. Választhatsz, hogy az emberek hogyan befolyásolják a
hangulatod. A mottóm: te döntöd el,hogy hogyan éled az
életed.
Elgondolkoztam Sándor szavain. Rövid idővel később elhagytam
a Vagongyárat, hogy önálló legyek. Szem elől tévesztettük egymást,
de gyakran gondoltam rá, ha úgy döntöttem, hogy élek.
Néhány évvel később megtudtam, hogy Sándor súlyos balesetet szenvedett.
Leesett egy kb. 18 méter magas toronyról. 18 órás műtét és sok hetes
intenzív ápolás után Sándort elbocsátották a kórházból fémtámaszokkal a
hátában. Mikor meglátogattam, megkérdeztem, hogy érzi magát.
Azt válaszolta:
- Ha jobban lennék, kettő lenne belőlem. Szeretnéd látni a sebemet?
Lemondtam róla, de megkérdeztem, hogy MI játszódott le benne a
baleset pillanatában.
- Nos, az első, ami átsuhant az agyamon az volt,
hogy a lányom - aki pár hét múlva jön világra - jól van-e? Mikor pedig a
földön feküdtem, emlékeztem, hogy két lehetőségem van: választhattam, hogy
élek vagy meghalok.
- Féltél? Elvesztetted az emlékezeted? - akartam
tudni.
Sándor folytatta:
- Az ápolók valóban jó munkát végeztek. Végig azt mondogatták, hogy jól
vagyok. De mikor begurítottak a sürgősségire, láttam az orvosok és
nővérek arckifejezését, ami azt jelentette: 'Halott ember.' És Tudtam,
hogy át kell vennem az irányítást.
olyan srác volt, aki tényleg meg tudott őrjíteni. Mindig jókedvű
volt és mindig tudott valami pozitívat mondani.. Ha valaki megkérdezte,
hogy, hogyvan, azt válaszolta:
- Ha jobban lennék, kettő lenne
belőlem.
Született optimista volt. Ha valamelyik ismerősének rossz napja
volt, Sándor azt mondta neki, hogy a helyzet pozitív oldalát kell
néznie.
Annyira kíváncsivá tett a természete, hogy egy nap odamentem
hozzá és azt mondtam:
- Ezt egyszerűen nem értem. Nem gondolkozhatsz mindig pozitívan. Hogy
csinálod ezt?
Sándor azt válaszolta:
- Ha reggel felkelek, azt mondom magamnak: Két lehetőséged
van. Választhatsz, hogy jó- vagy rosszkedvű akarsz-e lenni.
Minden alkalommal,ha történik valami, magam választhatok, hogy
elszenvedője legyek a helyzetnek, vagy tanuljak belőle. Minden alkalommal, ha
odajön valaki hozzám, hogy panaszkodjon, Elfogadhatom a panaszkodását
vagy felhívhatom a figyelmét az élet szépségeire. Én a pozitív
oldalt választottam.
- Jó, rendben, de ez nem olyan egyszerű. szóltam
közbe.
- De, egyszerű. - mondta Sándor , az élet csupa választási
lehetőségből áll. Te döntöd el, hogyan reagálsz a különböző
helyzetekben. Választhatsz, hogy az emberek hogyan befolyásolják a
hangulatod. A mottóm: te döntöd el,hogy hogyan éled az
életed.
Elgondolkoztam Sándor szavain. Rövid idővel később elhagytam
a Vagongyárat, hogy önálló legyek. Szem elől tévesztettük egymást,
de gyakran gondoltam rá, ha úgy döntöttem, hogy élek.
Néhány évvel később megtudtam, hogy Sándor súlyos balesetet szenvedett.
Leesett egy kb. 18 méter magas toronyról. 18 órás műtét és sok hetes
intenzív ápolás után Sándort elbocsátották a kórházból fémtámaszokkal a
hátában. Mikor meglátogattam, megkérdeztem, hogy érzi magát.
Azt válaszolta:
- Ha jobban lennék, kettő lenne belőlem. Szeretnéd látni a sebemet?
Lemondtam róla, de megkérdeztem, hogy MI játszódott le benne a
baleset pillanatában.
- Nos, az első, ami átsuhant az agyamon az volt,
hogy a lányom - aki pár hét múlva jön világra - jól van-e? Mikor pedig a
földön feküdtem, emlékeztem, hogy két lehetőségem van: választhattam, hogy
élek vagy meghalok.
- Féltél? Elvesztetted az emlékezeted? - akartam
tudni.
Sándor folytatta:
- Az ápolók valóban jó munkát végeztek. Végig azt mondogatták, hogy jól
vagyok. De mikor begurítottak a sürgősségire, láttam az orvosok és
nővérek arckifejezését, ami azt jelentette: 'Halott ember.' És Tudtam,
hogy át kell vennem az irányítást.
- Mit csináltál?- kérdeztem tőle.
- Nos mikor egy felvételis nővérke hangosan megkérdezte, hogy allergiás
vagyok-e valamire, igennel válaszoltam. Az orvosok és a nővérek csendben
várták a válaszom. Mély levegőt véve visszaordítottam: - A gravitációra!
Mialatt az egész csapat nevetett, elmagyaráztam nekik:
- Az életet választottam.
Tehát úgy operáltak meg, mintha élő lennék ésnem halott.
Sándor a tehetséges orvosoknak köszönhetően maradt életben, de csodálni
való hozzáállásával is. Tőle tanultam meg, hogy mindennap lehetőségünk
van választani, teljes életet élni. Hozzáállás kérdése minden. Ezért NE
aggódj amiatt, MI lesz holnap. Mindennap van elég, ami miatt aggódhatsz.
És a ma AZ a holnap, ami miatt tegnap aggódtál.
Most szabadon választhatsz két lehetőség között:
1. Töröld ki ezt a szöveget.
2. Küldd el ezt a szöveget azoknak, akiket barátaid között tisztelhetsz.
Remélem, a 2. Pontot választod. Én ezt tettem!
- Nos mikor egy felvételis nővérke hangosan megkérdezte, hogy allergiás
vagyok-e valamire, igennel válaszoltam. Az orvosok és a nővérek csendben
várták a válaszom. Mély levegőt véve visszaordítottam: - A gravitációra!
Mialatt az egész csapat nevetett, elmagyaráztam nekik:
- Az életet választottam.
Tehát úgy operáltak meg, mintha élő lennék ésnem halott.
Sándor a tehetséges orvosoknak köszönhetően maradt életben, de csodálni
való hozzáállásával is. Tőle tanultam meg, hogy mindennap lehetőségünk
van választani, teljes életet élni. Hozzáállás kérdése minden. Ezért NE
aggódj amiatt, MI lesz holnap. Mindennap van elég, ami miatt aggódhatsz.
És a ma AZ a holnap, ami miatt tegnap aggódtál.
Most szabadon választhatsz két lehetőség között:
1. Töröld ki ezt a szöveget.
2. Küldd el ezt a szöveget azoknak, akiket barátaid között tisztelhetsz.
Remélem, a 2. Pontot választod. Én ezt tettem!
