"Itt megállt az idő. Máshol peregtek a percek...az órák kiléptek csillagketreceikből...Nehéz jónak maradni egy nehéz nap után......nincs semmi titkom. Átlátszó vagyok, mint az üveg - épp ezért miként képzelheted, hogy te látsz engem?... Az a ránc ami előbukkan, soha nem megy vissza. Az az ősz, ami veled hullik, a hajszálvékony titka lett... a padlón sárga tócsákban foszforeszkáltak az emlékeim... mintha minden cselekedetünk utolsó lenne az életben, mintha minden leírott mondatunk után a halál tenne pontot."